Szent Anna templom krónikája
Település beépíttet területén a dombtetőn álló keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású Ny-i homlokzati tornyos templom a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a hajó É-i oldalához csatlakozó sekrestyével.

A szentélyen és a hajó K-oldalán 13.századi falsávos tagolás és részben kibontott nyílások. Fiókos dongaboltozatos hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A sekrestyében stukó díszes dongaboltozat. Falképek: (1965) Klonfár János pap és festő**. Berendezés: jellemzően 20. század, keresztelőkút 18. század második fele; padok, 19.század.
1332: Bunchudfeulde néven emlegetik első írásos emlékek, ősi plébániájának 1333-ból ismerjük Jakab nevű papját. A templom 1338-ban már biztosan megvolt Szt. Kozma és Szent Damján tiszteletére szentelték fel, 1498-ban is plébánia. Az 1550-ben és 1554-ben Gergely a plébános, a községben már vannak evangélikus nemesek. A templom eredetileg román stílusban épült, a törökök 1576 után elfoglalták, 1690-ben biztosan romosan állt, 1753: alapították újra. 1755-ben nagy Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette újjá és újra szentelésekor Szent Anna lett a védőszentje. 1775-77. között Filipp Wolf Luchserer zalaegerszegi építőmester bővítette, ekkor tornya még nem volt. Tornyát 1830-ban említik először a források ekkor még fazsindelyes, ma homlokzati tornya ma hegyes-sisakos, oromzata valutás, szentélyének falában két román ablak, belsejében ülőfülke. 1978-ban helyreálltva (bejárati ajtó csere, külső pucolás, toronyban ablak csere, sekrestye ajtó felújítás) 2004-ben korszerűsítések a tetőn és a homlokzaton, díszkivilágítást kap. A templom körüli temetőben: sírkövek, 19.század-20. század eleje; kőkereszt korpusszal és Szűz Máriával, 20. század, ma már a temető lezárva.
Harangjait 1937-ben 75 és 55 cm átmérőjű Seltenhofer Frigyes fiai öntötték (Seltenhofer Frigyes (Zittau, 1800 körül – Sopron, 1846. febr. 6.): harangöntő. Bécsből került Sopronba, ahol 1814-ben, majd 1817-ben nyitotta meg műhelyét. Három évtizedig működött, harangjai országszerte elterjedek. Utódai műhelyét gyárrá fejlesztették és tűzoltóeszközök gyártására is rátértek. A gyár 1945-ig működött, mikor is a háborús cselekmények következtében elpusztult.).
Orgonáját 1919-ben Kempf-Kemenesi Sándor szombathelyi orgonaépítővel építette a falu közössége.
**Klonfár János (Bántornya, Zala vm., 1926. júl. 23.-Zalaegerszeg, 1984. jún. 4.): pap, festő. - A teologiai-tanulmányait Szombathelyen végezte, 1951. junius 17-én szentelték pappá. Rábakethelyen, majd Gyöngyösfaluban káplán. Amikor kiderült, hogy jókezű festő, 1955-57: tanulmányi szabadságot kapott, hogy Budapesten továbbképezze magát. 1957-ben Nyőgérben káplán, 1958-64-ben ismét tanulmányi szabadságon. 1964: Zalaegerszeg II. káplánja, 1966: Szentgotthárd adm-a, 1973: Zalaegerszeg II. kisegítő lelkésze. - Kiskanizsán és Sümegen együtt dolgozott ›Kontuly Bélával. Klonfár János festette a rábakethelyi és a bérbaltavári templomok freskóit s a nemesrempehollósi főoltárt (Szt Rozália).
| Búcsú: július 26. utáni vasárnap |
A következő atyák szolgáltak Boncodföldén:
Janzsó János 1755
Varasdi Imre 1763
Horváth István 1777
Kolonits Ádám 1778
Győry Gábor István 1781
Szilágyi István 1786
Déry László 1811
Farkas János 1826
Orray József 1829
Rosenberger György 1844
Angyal József 1854
Pogány Gábor 1855
Fövényi Márton 1873
Hosoff József 1906
Borsody János 1913
Jászai Ignác 1914
Szabó Imre 1925
Tihanyi Ödön 1929
Noe János 1944
Torma József 1955
Székely Artur 1957
Tibola Imre 1972
Varga István, 1982
Major István 1993
Stróber László 2002
Szalai Attila
| < Előző | Következő > |
|---|







